Hangmasszázs vagy hangfürdő, nem ugyanaz?

Gyakran hangsúlyozom, micsoda különbség van a hangmasszázs és a hangfürdő között.

Hangfürdő az, amikor körülöttünk megzengetik a tálakat, egy kellemes, lazító, akár meditatív élményben lehet részünk általa, többnyire szonorikus az élvezet. Tisztul az auránk, harmonizálódunk. Mindez kellemes, és élménye aránylag gyorsan elhalványul, mert gyorsan jönnek az intenzívebb élnivalók.

Hangmasszázs az, amikor a hangtálakat a testtájékokra tesszük és a hangtál rezgő állapota közvetlenül a testen „táncolva” a sejtjeinkből kirezgeti a feszültséget. Olyan izmaink is ellazulnak, amiket akaratlagosan nem tudunk ellazítani. Mély alfa állapotba kerülünk. Megadjuk magunkat a gondnak, feszültségnek, ami szétoszlik. Ez az állapot a minden rendben van, „kicsi mennyországban vagyok”. Ezt az érzést nehezebben felejti az ember.

Mindkét esetben fontos a jelenben lenni, a testtudat figyelése, viszont az utóbbinál sokkal intenzívebb az élmény.

Hogy miért részletezem ennyire? Hétvégén Székelykeresztúron ismét lehetőségem volt megtapasztalni, látni a mosolyokat, amik ezekből a teljes elfogadás és nyugodtság teréből születtek. Ami számomra a legmeghatóbb volt, az a fiatalok nyitottsága. Például pici óvodás tündérlányka, aki még az univerzális tálat is nehéznek érezte, így félig tartva, félig a testecskéjén rezgettük a tálat. És hogy csikiz. És milyen jó…

Fiatalok is érdeklődtek, huszonévesek, akiket állítólag csak a telefonnyomkodás érdekel. Kitartóan ott álltak, ha kellett több órát is, csakhogy sorra kerüljenek és megtapasztalják az élményt.

Azok az átszellemült, békés mosolyok, amiket láttam hangmasszázs után, nekem is sokat jelentenek.

Ajánlom figyelmetekbe: feszültség, bánat, veszteség, útkeresés esetén vagy feltöltődésre vágyva. „Fellegajtó nyitogató” hangmasszázsok.

És köszönöm a bizalmatokat!