Toldozott szív

A történet régmúlt időkben zajlik, mikor még nem féltek az emberek egymásnak megmutatni a szívüket…

Volt egy fiatalember, akinek nagyon nagy és hibátlan szép szíve volt. Mutogatta is mindenkinek, hadd lám kinek van ennél szebb, hibátlanabb szíve. Az emberek jöttek sorban és csodálták, mert hát az ő szívük már hol itt, hol ott hibádzott. Mígnem egy idős ember vetődött arra, megnézte ő is, de csak hümmögött…

Az ifjú kérdezte az öreget, mert látta rajta, hogy nagy utat bejárt, sokat látott emberrel van dolga:

– Mondja öregapám, látott-e már ennél hibátlanabb, szebb szívet?

Az öreg bólogatott, majd csendesen annyit mondott, hogy hibátlanabbat nem, szebbet, sokkal szebbet viszont már sokat…

Az ifjú kacagott, hogy az lehetetlen, az öreg biztos irigy azért mondja ezt.

Majd kérte, hogy mutassa meg az ő szívét. Az öreg kinyitotta kabátját, mire az ifjú még hangosabban nevetett, hiszen az öreg szíve csupa seb, toldás volt. Honnan tudhatná az öreg ilyen szívvel, milyen is a szép?!

Az öreg csendesen kivárta, míg az ifjú megnyugszik, majd mesélni kezdett, hogy gyermekkorától, ki milyen szép, esetleg fájdalmas emlékeket hagyott a szívén. Mesélt az ifjúkori szerelméről, kivel először cserélt egy darab szívet, majd az igazi nagy SZERELEMRŐL, amikor majd az egész szívét adta, csak gyermekeinek tartott meg valamennyit, majd mutatta a szüleinek visszaadott darabot, a barátaival megosztott részt. Beszélt még az ismeretleneknek adott darabokról, melyekért sokszor csak egy mosoly volt a hála…

Az ifjú elcsendesedve nézte a hibátlan szívét, de az öregét már sokkal szebbnek látta, pedig az még kicsit panaszkodott is, hogy mennyi mindenkinek adhatott volna még…

Az ifjú fogta a szívét, levett belőle egy darabot és az öregnek adta. Kérte, segítsen elosztogatni, az sem baj, ha nem tudja, ki kapja, hiszen az már az öreg szívében volt, az ő szívét meg az öreg emléke tette szebbé…

Aztán boldogan tovább ment, a most már tényleg szép, bár nem hibátlan szívével…

A szokás fennmaradt azóta is, bár a hozzá való történetet már kevesen tudják, csak érzik az emberek, ha a szívüket osztják szét, attól szebbek lesznek, nem kevesebbek…