Kronobiológiai pszichogenetika
Önismeret a kronobiológiai pszichogenetika módszerével
Nagyon sok önismereti módszer van, rengeteg különböző tipológiai besorolásokat alkottak az elmúlt évszázadok során. Hippokratész volt az első, aki megalkotta a négy fő típust, a szangvinikus, kolerikus, melankolikus, flegmatikus embertípusokat. A legtöbb személyiségteszt inkább azt vizsgálja, hogy milyen viselkedésjegyek alapján lehet típusokba sorolni az embereket, de nem adja meg arra a választ, hogy miért olyan az az ember, amilyen.
Ez egy olyan önismereti módszer, ami nem csak a mit és nem csak a hogyant mutatja meg, hanem segítségével le lehet ásni egészen a miértig, – meg tudja magyarázni, hogy miért olyan temperamentumú az az ember. A miért megértésével tudunk eljutni odáig, hogy valóban képesek legyünk elfogadni egy embert vagy akár önmagunkat.
A pszichogenetika 21.252 féle alaptípust talált. A tipológia megmondja az ember születési karakterét, azt, hogy hogyan „érkeztünk”, és erre fognak rárakódni később a szocializációs események hatására bizonyos viselkedésmódok, amelyeket a különböző környezet alakít, ez lehet a munkahely, a családunk, stb. De azokkal az idegrendszeri jellemzőkkel, amivel megszülettünk, együtt fogunk élni az életünk végéig, senki sem tud teljesen megváltozni. Nem lesz egy alapvetően kolerikus típusból flegmatikus, sem pedig fordítva. Mindenkinek van fejlődési lehetősége, de alapvetően egy adott típus, amilyennek az illető megszületik, az észrevehető és felismerhető akár nyolcvan éves korában is.
Ezzel a módszerrel az egyén meghatározhatja saját magát, és azon keresztül megismerheti, hogy melyek a saját fizikai, érzelmi, illetve az intellektuális erősségei, valamint kihívásai ebben a típusban. Ha ezeket megismerjük, akkor úgy tudjuk kialakítani az életünket, életvitelünket, ami a mi idegrendszerünknek megfelel. Vannak, akikből lehet jó maratonfutó, és van, akinek nem ez a legjobb pálya. Ez alapján, ha tudom, hogy milyen típusú munka – fizikai vagy inkább emberekkel kapcsolatos, vagy szellemi – felel meg leginkább az idegrendszeremnek, milyen lehetőségeim vannak, melyik az a terület, ahol inkább energiákat kell megmozgatni és hol kell jobban vigyázni magamra, akkor meg tudom találni a megfelelő pályát számomra, ahol kiteljesedhetek. Ha tudatosan alakítom a szabadidőmet, a különböző szociális programjaimat, illetve egyáltalán az életcélom követését, ez fog a leginkább megfelelni az idegrendszeri lehetőségeimnek. Nem akarok például éveken keresztül több egyetemet is kipróbálni, ha egyszer tudom, hogy én inkább egy gyakorlati szemléletű és praktikusságra hajló személy vagyok. És ugyanígy nem biztos, hogy a fizikai munkát kell erőltetni egy olyan valakinek, akinek a fizikai idegrendszere a legkevésbé tűrőképes.
Fizikai idegrendszerünk határozza meg érzékenységi küszöbünket, reakciókészségünket, aktivitási igényünket, munkavégzési stílusunkat, szexuális „étvágyunkat” és azt, hogy milyen fizikai tevékenységben, sportokban teljesíthetünk igazán jól, összhangban energetikai vonásainkkal.
Érzelmi idegrendszerünk határozza meg érzelmeink irányításának képességét, önérvényesítési késztetésünket, mások iránti érzékenységünket, és önfeláldozásunkat, szeretet és figyelemigényünket, saját érzéseink átadásának fontosságát. Érzelmi karakterünk alapmotivációjának megismerésével más szemmel tekinthetünk meglévő kapcsolatainkra és sokat tehetünk azok minőségének fejlesztéséért.
Intellektuális idegrendszerünk határozza meg természetes intuíciós potenciálunkat, képességünket a vizuális, képszerű információ-felvételre, logikai, a kritikus gondolkodásra való készségünket. Intellektuális típusunk megismerésével megérthetjük, hogy milyen alapvető információigénnyel rendelkezünk, mennyire fontos számunkra a stratégiai, hosszú távú tervezés vagy inkább a gyakorlatias, a jelen kihívásait hatékonyan megoldani képes gondolkodásmódot preferáljuk.
Az alapvonások mindig jól felismerhetőek és az egyes típusok motivációjának megértésével kapcsolatainkat és önmagunkkal való viszonyukat, önelfogadásunkat javíthatjuk.