A történet régmúlt időkben zajlik, mikor még nem féltek az emberek egymásnak megmutatni a szívüket… Volt egy fiatalember, akinek nagyon nagy és hibátlan szép szíve volt. Mutogatta is mindenkinek, hadd lám kinek van ennél szebb, hibátlanabb szíve. Az emberek jöttek sorban és csodálták, mert hát az ő szívük már hol itt, hol ott hibádzott. Mígnem egy idős ember vetődött arra, megnézte ő is, de csak hümmögött… Az ifjú kérdezte az öreget, mert látta rajta, hogy nagy utat bejárt, sokat látott emberrel van dolga: – Mondja öregapám, látott-e már ennél hibátlanabb, szebb szívet? Az öreg bólogatott, majd csendesen annyit mondott, hogy hibátlanabbat nem, szebbet, sokkal szebbet viszont már sokat… Az ifjú…